2013. július 21., vasárnap

Befőzési praktikák, ahogy én csinálom

Régen természetes volt, hogy a kertben termett alapanyagokat a háziasszonyok befőzték, hogy egész évre tartósítsák. A városban lakók sem tettek másként, a piacról megvették az árusoktól az idény zöldségeit és gyümölcseit és szintén különféle eljárásokkal tartósítva, feldolgozva tették el télire.
Később az élelmiszeripar fejlődésével és azzal, hogy az asszonyok is munkába mentek egyre keresettebb lett a boltokban készen kapható, feldolgozott termékek.
Manapság ismét felfedezzük a házi eltevés varázsát, a semmivel nem pótolható ízeit! Azonban az eltevés módja korszerűsödött, és így az eltett élelmiszerek amellett, hogy felidézik a régi ízvilágot, egészségesebbek, tartósabbak, mint nagyanyáink, dédanyáink korában.

Én is szívesen teszem el magam a lekvárokat és amióta önálló háztartást vezetek nem készítettem bolti lekvárral semmi ételt, csak a magaméból! 
Mielőtt megosztanám veletek egy-két bevált receptemet, előtte egy útmutató, hogyan kell előkészíteni a befőzést, hogy aki még nem szánta rá, annak is adjak egy kis segítséget! Hozzáteszem, most a saját módszeremet írom le, itt is ahány ház, annyi szokás. 
Örülnék, ha "befőzőtársaim" Ti is megosztanátok itt, vagy a facebook oldalamon tapasztalataitokat,  praktikáitokat!

Lekvár eltevéshez szükséges eszközök

  • befőző lábos: sokféle lehet, de mindenképpen lábos legyen, hogy a főzés során nagyobb felületről tudjon a gyümölcsben lévő víz párologni. Én egy 6 literes teflon lábost használok, ebbe kb. egyszerre 5-6 kg gyümölcsöt tudok befőzni. Nekem agyon bevált a teflon, mert nem ég le benne a lekvár, és kisebb részletekben való befőzés gyorsabb, így sterilebb lesz a végeredmény, ami a lekvárok tartósságát növeli.
  • fakanál: én a Nagymamámtól azt tanultam és ezt is követem, hogy a befőzéshez használt fakanalat másra nem szabad használni a  tisztaság érdekében.
  • befőző tölcsér: már a Nagyimnak is volt olyan széles szájú tölcsére, amivel könnyű volt a lekvárokat az üvegekbe tölteni, az enyém már műanyagból készült, de ugyanolyan praktikus.
    Befőző tölcsér
  • konyhai mérleg: a megtisztított, kimagozott gyümölcsöt és a hozzávaló cukrot mérd ki vele. Megjegyzem a Nagymamámtól amikor megkérdeztem, hogy mennyi cukrot tesz a lekvárba, akkor az volt a válasza "Úgy gondolom formán!"  Nos én azért még nem tartok itt, ezért kell a mérleg!
  • befőttes üvegek: nagyon sokféle kapható, ez mindenki szükségletétől, ízlésétől függ, hogy melyiket választja. Régen celofánnal és zsírpapírral zárták le, ma már praktikus fém tetőkkel árusítják. Nekem az a tapasztalatom, hogy lekvár esetében az a jó, ha kicsi üvegekbe teszem el a lekvár nagy részét, és csak pár nagyobb üveget töltök meg. Ugyanis kicsi családom igen gurmand abban a tekintetben, hogy szeretik, ha egyszerre többféle ízű lekvárból választhatnak. A lekvárokat viszont felbontás után mindig hűtőben tartsátok és viszonylag hamar egyétek meg, nehogy elromoljon, főleg ha tartósító szer nélkül készült!
  • tálak: a gyümölcsök mosásához, az előkészített, lecukrozott gyümölcs tárolásához
  • újságpapír: a kész lekvárokat még forrón újságpapírba szoktam csomagolni és, ahogy a Nagyi az ágyneműtartóban hagyom lassan kihűlni, ez az u.n. "száraz dunszt". 

A befőzés, ahogy én csinálom...

  1. A gyümölcsöt átválogatom, alaposan, váltott vízben megmosom, lecsepegtetem, a hibás részeket kivágom, ha kell kimagozom és darabolom. Lemérem és kiszámítom a recept szerinti cukor mennyiségét. Ez nálam 10-25 dkg között van, de mindig függ a gyümölcs érettségétől is! Bevallom megkóstolom, amikor már összeforrt a cukorral és akkor döntöm el, hogy teszek e még hozzá cukrot! Ha a recept úgy kívánja, a lecukrozott gyümölcsöt legalább egy éjszakára a hűtőben tartom és utána főzöm fel.  Megjegyzem, sok gyümölcsöt lehet cukor nélkül is eltenni, de ott még nagyobb gondot kell fordítani a tisztaságra, illetve arra, hogy mikor akarjuk felhasználni, mert a hozzáadott cukor tartósítja is a lekvárt, nem csak édesíti.
  2. Előkészítem az üvegeket. Elmosogatom jó forró, mosogatószeres vízzel az üveget és a tetőt is, majd alaposan elöblítem. A Nagyi ezután vasalt konyharuhára borogatta, egy másik konyharuhával letakarta és megvárta, hogy megszáradjanak. Na én ezt már máshogy csinálom! A leöblített üvegeket magasabb peremű tepsibe teszem, szorosan egymás mellé és beteszem a sütőbe! Kb. közepes lángon addig van bent, amíg a lekvárt megfőzöm. Ez tökéletesen sterilizálja és mikor a forró lekvár belekerül nem pattan el az üveg, mert az is forró! Az így eltett lekvárjaim sose penészedtek még meg, sőt volt köztük  olyan, ami hat év után került felbontásra és akkor se volt semmi baja.
  3. A már említett lábosba beleteszem a gyümölcsöt és a recept szerinti egyéb hozzávalót, felforralom és a forrás után max. 10-15 percig főzöm. Tudom, hogy sokan próbálgatják, hogy elég sűrű e már a lekvár, de nálunk a  sűrűség nem annyira fontos mint az, hogy ne főzzem túl szét a gyümölcsöt!
  4. A kész lekvárt a tölcsér segítségével az üvegekbe töltöm, egészen tele, amennyire lehet. Ezután vagy egy késhegynyi benzoesavas nátriumot szórok a tetejére és lezárom a kupakjával, vagy tartósító szer nélkül zárom le, fejtetőre állítom, pár perc múlva visszafordítom.
  5. Az üvegeket újságpapírba tekerem és a téli paplanok közé készített "fészekbe" teszem. Kb. egy hét múlva mennek a végleges helyükre. Mivel nekem spájzom nincs, csak egy kicsi polcos beugró a konyha mellett, ezért a lekvárok a pincébe kerülnek és csak pár üveg van mindig a spájzba.
Ez az egyik nagy kedvencem, befőttes üveg nyitó

És a végén néhány hasznos link:

  1. Díszítsük az eltett befőtteket : http://kampokezblog.wordpress.com/tag/befott-teto/  , vagy itt: http://dominofolt.blogspot.hu/2012/09/befottes-uveg-diszites.html
  2. Befőzési kellékek vásárlása, csak pár ötlet: http://bolthely.hu/mebana/lista/4bf6975dba962_Befozes , http://konyhafelszereles.bercsekft.hu/befozesi-kellek-1316/befottes-uveg-teto-1372/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése