Tálkáim

Az Őrségben saját kezemmel korongozott tálkákat, mivel nem lettek kiégetve tovább kellett díszítenem, hogy maradandó darabok legyenek. A díszítésnél Csikós Andi inspirált http://www.whobbi.hu/technikak_leirasok.php?mit=616&leiras=Rakus%20%FCveg 

Íme a végeredmény, ha érdekel hogyan készültek, következzen a leírás!

A kész tálak

Hozzávalók:

• mázatlan, jelen esetben égetetlen agyag tál

  

  Kiszáradás után a sa ját korongozású tálkáim

• alapozó festék
• levegőn száradó gyurma
• puha anyagba jól belenyomható tetszőleges nyomda, vagy régi bross, jelen esetben ékszer alkatrészeket használtam
• erős, színtelenre száradó ragasztó ( kavics-és mozaikragasztót használtam) 
• kétfázisú repedő paszta
• fekete, bronz és zöldeskék metál akrilfesték
• barack, kék, zöld, lila, fehérarany viaszfesték

Elkészítés:

1. Alapozd le kívül, belül a tálkát, majd fesd le feketére.
2. Miközben szárad a gyurmáét alaposan gyúrd át, majd nyújtsd ki 1-2 mm vastagra, nyomd bele a mintákat, majd az egyes minták körül tépd körbe szabálytalanul.

   

   Lealapozva, feketére festve, a díszített gyurma motívumok felragasztva száradnak a tálkák

3. Ragaszd fel a helyére.
4. Tetszőleges méretben és mintában kend fel a kétfázisú repedőpaszta alapozóját, majd ha átlátszóra száradt magát a pasztát is kend fel egy festőkés (ennek hiányában jó a konyhai kenőkés is) segítségével. 
5. Kicsit szárítsd hajszárítóval, majd ha beindultak a repedések, hagyd teljesen megszáradni.
6. Ezután a metálfestékekkel először a repesztett részt festettem meg, de úgy hogy a repedésekbe ne nagyon kerüljön festék, mert akkor nem látszik a fekete alapszín. Ha mégis eltömődnek, utólag vékony ecsettel, fekete akrillal itt-ott érdemes a nagyobb repedéseket kiemelni.
7. Következett a gyurmás, mintás részek, illetve a szabadon maradt fekete részek és a belső rész festése. Ehhez a fő metál színt használtam, sörte ecsettel, szárazfestés ( alig van festék az ecsetben és nagyon óvatosan, simogatva érinted hozzá! ) technikával.
    

   

   A cakkos szélű főleg zöldeskék metál festéket kapott, egy nagyon pici bronzzal átsimítva.

8. Amikor elégedett voltam az eredménnyel, következtek a viaszpaszták. Ezeket ujjal vittem fel, de nagyon óvatosan, mert nem lehet visszatörölni, ha egyszer már felkented! Ezt addig csináld, míg eléred a színjátszó hatást.
    

   

   A legkisebb bronz metál festékkel lett díszítve, és egy kevés fehérarany viaszpasztával kiemeltem a mintákat, a végén itt nagyon kellett a fekete akrillal való tompítása a bronznak!

9. A végén, a repedőpasztás metálos részeket túl erősnek találtam, így szárazfestéssel, egy kis fekete festékkel tompítottam a csillogást.
    

   

   A legnagyobb tálka a szivárvány minden színében pompázik.

10. Már csak egy-két réteg lakk és kész is vagy!
    
    
    És még egy meglepetés, talán videón jobban látszanak a színek és a hatások:

    http://www.youtube.com/watch?v=xa3_IlBsC70 
    
    

Jó alkotást! Ha valahol elakadsz, írj és szívesen segítek!

 

Köztünk élő, igazi mester

Csótár Rezsőnél jártam

„Egy mesterember, aki igazán szereti a szakmáját, mindennap leül korongozni, még ha egyetlen darabot is készít.”

 

Szentgyörgyvölgyön él és alkot az Őrség egyik leghíresebb gerencsér mestere, Csótár Rezső. Régi fazekasdinasztia leszármazottja a ma is tevékeny mester. A hagyományos munkamegosztásnak megfelelően ő korongozza és égeti, a felesége pedig írókázza a munkákat. A lábasokat, fazekakat, tepsiket, kancsókat, köcsögöket és tálakat hagyományos, őrségi motívumok felhasználásával készíti. Munkásságát több rangos díjjal és kitüntetéssel is elismerték.

Életéről itt olvashattok: 

http://www.studiolum.com/nm/hu/csotarrezso.htm 

Sokat hallottam róla, ezért mindenképpen fel akartam keresni. Amikor megérkeztünk a házához és beléptünk a műhelyébe, már két kisgyerek korongozott a mester irányításával. 

"Örülök, hogy jöttetek, ott a kötény, vegyétek fel és már lehet is kezdeni!" 

Ezekkel a szavakkal fogadott minket, és még fel sem ocsúdtunk, már a korongot próbálgattuk hajtani, míg a Mester hozta az agyagot. Pár percen belül életem első tálkáját készítettem. 

Csak elkezdeni nehéz

"Úgy érj az agyaghoz, mint egy férfihoz..., ugye nem lesz nehéz!" - biztatta a Mester a lányomat, aki ugyan nem egy kézműves megszállott, de nagy lelkesedéssel formálgatta tálkáját. 

Átszellemült alkotó

Mester és tanítványai

Miközben alkottunk, tréfásan mesélt életéről, mesterségéről, a régi dolgokról és a mostaniakról. Észre se vettük már több kis edényt készítettünk miközben csodálatos történeteket hallgattunk. 

Nem tudom elmesélni azt a szeretetet, a szakmája, mestersége iránti tiszteletet, ami ebből az emberből áradt. Csak annyit tudok mondani, ha arra jártok térjetek be hozzá és töltődjetek fel egy igazi mester, egy igaz ember lényéből áradó szeretettel. Ezt hoztuk mi is el magunkkal! Köszönjük!

Az alkotás folyamata:

Először a forgatást gyakoroltam

Begyúrom az agyagot

Készül az első tálka

Kész!

Ezeket készítettem

Csótár Rezső fazekasmester:

A műhely előtt a nyers termékek

 

A kicsi bolt Csótár edényekkel

Egy nagyon szép étkészlet

 Ahol megtaláljátok: 

Csótár Rezső

8975 Szentgyörgyvölgy

Vörösmarty u.33.

tel.: 92/351762

mobil: 30/5473334

Vándorbotom felvettem...

Pár napot az Őrségben töltöttem a "gölöncsérek földjén". Magam is beálltam "inasnak" az egyik gölöncsér, Csótár Rezső mester portájára.

Ez úgy indult, mint egy népmese, pedig igaz. Az Őrség a fazekas mestereiről híres vidéke Magyarországnak. A fazekas, vagy gölöncsér az egyik legrégebbi kézműves mesterség. Ha szeretitek a regéket olvassátok el Lipták Gábor: A sümegi fazekas című írását, ahonnan mindent megtudhattok erről az ősi mesterségről. ( Lipták Gábor többi regéjét, meséjét, írását is nagyon jó szívvel ajánlom, mert minden korosztály számára csodás történeteket írt régi mesterségekről, mesélő hazai tájakról! )

Szóval felkerestem az őrségi fazekasok színét-javát. Két mesterrel elég sokat beszélgettünk a fazekasságról, a fazekas hagyományokról. Őket szeretném nektek bemutatni.

A csalikorsó

Először idősebb és ifjabb Cseke János műhelyébe látogattam el. Az idősebb mester nagy lelkesedéssel mutatta remekeit, mesélt arról, hogyan lett fazekas, milyen volt a mestervizsgája és hogyan adta, adja át fiának és unokáinak a mesterségét. 

id.Cseke János a hagyományos fazekaskemencéje mellett, amit saját maga épített.

Nincs két egyforma korsó.

A számtalan szebbnél szebb cserép közül legjobban a csalikorsó tetszett. Ezt a különleges edényt csak a legjobb mesterek tudták, tudják elkészíteni, mivel nagyon bonyolult, több részből áll, amit ha nem jól illesztenek össze, akkor bizony nem "működik" a korsó. 

A feladat az, hogy ki kell inni a korsóba töltött italt, ami csak az első látszatra egyszerű, de mivel számos áttört csipke díszíti a korsó oldalát, ezért önteni nem lehet belőle. A száján és a fülén számtalan "csecs" és lyuk található, ezeken keresztül lehet hozzájutni az italhoz, de nagyon trükkös módon. 

A korsó fülét számos lyuk díszíti.

A korsó tetején a négy "csecs" közül az egyikből lehet csak inni.

Ahány csalikorsó, annyiféle megoldás létezik, mindegyiknek más a "nyitja". A fazekasmester csak a korsó tulajdonosának árulja el a korsó titkát. Annyit én is megtudtam, hogy csak egy adott helyről lehet kiszívni az italt, de ahhoz több nyílást be kell fogni, hogy a finom nedű eljusson a szájunkba. De mivel nem vásároltam csalikorsót, ezért többet nem árult el a mester.

A mester és fia többi, szép alkotása.

Áttört tányérok, kályhacsempék, ültetőedények.

Miskakancsók, korsók és főzőedények.