Biztos ti is hallottatok már a régi kézműves céhekről, amik az iparosok önkéntes társulásai voltak a középkortól a XIX. századig. Tagjaik voltak az inasok, a legények és a mesterek. A céh élén állt az "atyamester", az ő felügyelete alá tartozott minden és mindenki a céhben.
Egy-egy településen működő céhek védték saját üzleti érdekeiket, ezért megszabták az egyes készítmények minőségét, árát, de még azt is, hogy hol értékesíthetik azokat.
A céhen belül, a ranglétra alján az inas állt. 8-10 éves korában adták oda a szülők inasnak a fiúkat. Az inas fizetést nem kapott, csak ételt és szállást.
 |
| Munkácsy Mihály: Ásító inas |
Cserébe segített a házimunkában és takarította a műhelyt. Három-négy évi inaskodása alatt fokozatosan vonták be a műhelyben folyó munkák előkészítésébe. Egyes részfolyamatokat megcsinálhatott, de önálló munkát nem készíthetett.
 |
| Szabó céh levele, amivel a vándorló legényt útra bocsátották. |
A ranglétra második lépcsőjét akkor érte el, amikor a mester "felszabadította" és legény lett.
A legénynek el kellet mennie vándorútra és további mesterektől kellett elsajátítania a mesterségének csínját-bínját. A legény már kapott fizetést is az ellátás mellett, és a műhelyben egy-egy munkadarabot önállóan is elkészíthetett.
A vándorévek végén jelentkeznie kellett valamelyik város azonos szakmájú céhébe mestervizsgára.
Be kellett mutatnia a vizsgán az előírásnak megfelelő mestermunkát. Ha a mesterek elfogadták a remeket, akkor be kellett fizetnie a mestertaksát. Rövid időn belül meg kellett adnia a "mesterasztalt", azaz megvendégelte a mestereket, meg kellett nősülnie, saját házzal, szerszámokkal és műhellyel kellett rendelkeznie, hogy bevegyék a mesterek maguk közé. Akinek nem volt pénze, örökké legény maradt, és valamelyik mesternél dolgozott.
Tudtad ?
- A céheknek bíráskodási joga volt a tagjai felett, így erkölcsi , vitás kérdésekben is dönthettek. Nagyobb vétség esetén kizárták maguk közül a vétkest.
- A céhek megszabták egy-egy mester által felfogadható legények és inasok számát is.
- A vándorút során a legények a céh ajánlásával utaztak és az adott település hasonló céhének atyamesterénél kellett jelentkezniük, aki beajánlotta őket az ott élő mestereknek.
- A kontárok olyan kézművesek, akik céhes iparágban dolgoztak, de a céhbe nem léptek be. Nem akarták ugyanis a céh ellenőrző, fegyelmező, erkölcsileg és a munkavégzésben is nagy követelményeket állító szabályait betartani A kontár munkáját a céh mindenütt, minden téren igyekezett akadályozni.
- Céhbehívó tábla: fémből vagy fából készült, általában pajzs alakú tábla. Ezzel értesítették a céh tagjait a céhgyűlésről.
A céhbehívó tábla a céh hatalmi jelvénye volt. Ez igazolta, hogy az üzenet hivatalos jellegű és a céhmestertől ered.
Céhbehívó tábla Gömörből
A tábla hátoldalában lévő fiókba tették az atyamester üzenetét - Cégér: céhjelvény a középkorban terjedt el, az üzlet
vagy műhely elé jól láthatóan kiakasztott tárgy, vagy jelképes
ábrázolás volt, ami jelezte a kereskedelmi vagy ipari tevékenységet.
Lakatos cégér a Kiscelli Múzeum gyűjteményéből - Céhláda: a céh iratait, értékeit és pénzét őrizték benne. A céhládát
gyakran titkos rekeszekkel, fiókokkal is ellátták.
Selmecbányai bányászok céhládája 1675-ből - Céhkancsó: A céhkancsóból öntötték a bort a céh összejövetelein, ünnepségein. Ez az általában 30 cm-nél is magasabb, zöld mázas kancsó szimbolizálta a tagság összetartozását.
Takács céh kancsója - Céhjel, mesterjegy: a céhek saját céhjelet alakítottak ki, amelyet a céhek tagjai az általuk előállított termékeken is feltüntettek. Nagy jelentőségű volt a személyes mesterjegy. Az egyes mesterek így beazonosíthatóvá váltak, nyomon lehetett követni a termékeiket és ezzel a termék minősége is ellenőrizhető lett.
Bártfai fazekas céh pecsétje - Vándorkönyv: Belföldön és külföldön vándorló iparoslegény személyazonosságát, gyakorlati helyeit és magaviseletét igazoló korabeli útlevél.
Jákob Kirschweng suszter? mesterlegény vándorkönyve 1852-56 között
